Chocolate chip cookie

"Jajjj már megint egy chocolate chip cookie recept! Csak ezt ne!!!" 

Valld csak be nyugodtan, hogy most erre gondoltál! :) 

Semmi baj, normális reakció, hiszen tele van a világháló a tökéletesebbnél tökéletesebb ccc (ezentúl így fogom őket hívni, remélem nem baj) receptekkel, amik ránézésre ugyanolyanok, és még az összetevők listája is 90 %-ban egyezik. De mégis, melyik lehet az igazi? - tettem fel a kérdést sokszor a fejemben. Igazi alatt értsd azt, hogy jelen esetben nem az eredeti után kutattam, csupán azt szerettem volna előkeríteni, ami kiváltja belőlem a "Mmmmm...Ez az!" reakciót.  

Aki keres az talál alapon megsütöttem így, megsütöttem úgy, 3-4 recit tutira kipróbáltam már. Egyet még meg is őriztem, áltatva saját magamat, hogy jó lesz az, de maga a tény, hogy az utóbbi évben mindössze 2x készítettem el, magáért beszél...Szóval ment a kukába :) 

Tegnap délután hirtelen felindulásból megkotortam az egyik külföldi oldalt, mert úgy rémlett, mintha ott láttam volna valami ígéreteset. Vicces, hogy csak itt 3 féle receptet találtam, de hamar letettem a voksomat amellett, amit az oldal szerzője is saját kedvenceként tart számon. 

Izgatottan álltam neki a sokadik próbálkozásomnak, talán ez lesz az...de hazudnék ha azt mondanám, hogy 10%-nál több esélyt adtam volna neki...

Minden a forgatókönyv szerint haladt, összeállt a tészta, már nyersen isteni volt (kinyaltam a tálat...), a sütőből kiáramló illat pedig "OH WOW!" Szóval egyre bizakodóbb lettem! 20 százalék, 30 százalék és így tovább. Pontban 10 perc után kijöttek a sütőből, ekkor még teljesen puhák voltak. Ráncok a homlokomon. 15 százalék... Hogy lesz ebből keksz??!! Toporgok a konyhában. Hűljön már ki! Kiteszem az ablakpárkányra, hogy haladjunk. Aggódva kémlelem a környéket éhes mókusok után kutatva. Áh, nem bírom tovább, most már biztosan eleget hűlt! A kezembe veszek egyet, és meglepődve konstatálom, hogy olyan kemény, amilyennek egy keksznek lennie kell. 30 százalék. Közelebb emelem az orromhoz. Valami isteni az illata! 60 százalék. No, egy életem egy halálom, kóstoljunk! Mmmmm... Ez az!!! 100 SZÁZALÉK!  

Én nem tudom, hogy Ti mit vártok egy ccc-tól, de ha a következőket, akkor az alábbi recept számotokra is nyerő lehet:

1. kívül ropogós, belül puha, nem porlik (ha nem sütöd túl persze)
2. nincs átütő sütőpor íz
3. édeskés vanília illat
4. hemzsegő csokibogyók
5. pikánsan roppanós diódarabok
6. nem geil a tonnányi cukortól

Ne csigázzalak? Íme a recept!

Hozzávalók 24 db-hoz:

• 115 g puha vaj
• 80 g nádcukor
• 1 tojás
• 1 tk vaníliakivonat
• 175 g liszt
• fél tk szódabikarbóna
• 1/4 tk só
• 100 g csokibogyó
• 80 g durvára vágott dió pirítva

1. A puha vajat mixer segítségével habosra keverjük a cukorral.

2. Hozzáadjuk a tojást, majd a vaníliakivonatot és elkeverjük.

3. Külön tálban elkeverjük a lisztet a sütőporral és a sóval, majd az egészet hozzáadjuk a vajas masszához, elkeverjük.

4. Végül kanállal belekeverjük a csokibogyót és a diót.

5. 1 csapott evőkanálnyi halmokat pakolunk sütőpapírral bélelt tepsire, és vizes kanál hátuljával kilapítjuk őket, kis helyet hagyva köztük.

6. 160 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük, amikor elkezd barnulni a szélük. Ekkor még puhák, de ahogy hűlnek, úgy fognak keményedni. Szóval semmiképp ne süssük őket túl!