Nagyon sokáig nem rajongtam a muffinokért. Úgy egyáltalán a piskótákért nem vagyok oda, csak akkor eszem meg, ha meg van kenve valami fincsi krémmel (lehetőleg csokissal), és le van öntve csokimázzal. Olyan száraz, olyan semmilyen, olyan jellegtelen.
Aztán még fősulis koromban átmentünk egyik barátnőhöz csajos délutánt tartani, és mit ad isten kaja is volt. De nem is akármilyen, a házigazda csajszik főztek és sütöttek ránk! Ha jól emlékszem a főétel valami könnyű olaszos tésztaféle volt, a desszert pedig - gondolom, könnyű kitalálni - igen, muffin! Bár kanalazni kellett, de ízre mindenképpen nagyon ott volt.
Amire azóta rájöttem a muffinnal kapcsolatban, hogy akkor lesz jó (legalábbis én akkor fogom megenni - mit megenni, befalni!), ha elég SZAFTOS. Ez most így hülyén hangzik leírva, elvégre nem pörköltről beszélünk, de a lényeg az, hogy nem porlik, hanem olyannyira szaftos, hogy nem kívánsz hozzá semmi mást. Az ilyen típusú muffinokhoz nem is kell semmilyen krém, cukormáz, vagy egyéb lónyál.
Most jön a trükk. Egy szép őszi vasárnap délután egy baráti összeröffenésen vettünk részt, ahova mindenki vitt valamit: ki sütött, ki vásárolt, és voltak, akik helyben kotyvasztottak. És ott, akkor, megláttam az asztalon egy tál muffint! És megint beindult az agyam. Hátha ez most finom lesz. Meg kéne kóstolni. De mi van ha nem ízlik? Vissza mégse tehetem, az vérciki! És akkor arra kanyarodott a párom, és így szólt: "Nézd, ott van muffin az asztalon. Nem kóstolod meg?" Na ezen már végképp felbuzdultam, úgyhogy elemeltem egyet és a falhoz lapulva félénken beleharaptam. Mmmmmmm...Finom, puha, lágy, szaftos, ráadásul csokis! Ki hozhatta? Kell a recept most! Akarom!!!
Amúgy a muffin az a sütemény, amit egy 10 éves gyerek is el tud készíteni. Háhhhh! Ha van jó receptje! Szóval most adok egyet :)
Hozzávalók 12 db nagy muffinhoz:
Száraz hozzávalók:
- 135 g fehérliszt
- 65 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 50 g zabpehely
- fél mk szódabikarbóna
- fél tk reszelt citromhéj/gyömbér
- 1 tk őrölt fahéj
- 1/4 tk szerecsendió
- csipet só
Nedves hozzávalók:
- 240 g sütőtökpüré (1 db átlagos méretű sonkatököt szoktam megsütni, a maradékot vagy megesszük magában, vagy pépesítve elrakom további felhasználásig a hűtőbe)
- 1 tojás
- 1,5 dl növényi tej (mandula/rizs stb.)
- 80 g nádcukor
- 80 ml szőlőmagolaj/étolaj (semleges ízű legyen)
- 100 g csokibogyó
1. A sütőtököt cikkelyekre vágjuk, és 190 fokos sütőben puhára sütjük, majd robotgépben pépesítjük.
2. A száraz összetevőket elkeverjük egymással.
3. A tojást habosra verjük a cukorral, hozzáadjuk a nedves összetevőket, végül pedig a szárazakat.
4. Utolsó lépésként elkeverjük a tésztában a csokibogyókat, olajozott muffinsütőbe, vagy muffinpapírba kanalazzuk és 190 fokos sütőben 15-20 percig sütjük. Tűpróba!
5. Várjuk meg amíg teljesen kihűlnek, és csak utána szedjük le róluk a papírt.