Focaccia

Hadd kezdjem egy igaz történeten alapuló szösszenettel a mai mesemondást kis hazánkból:

"Egy CIBATTA lesz? (kiejtés: ahogy leírtam) " - szegezte hozzám a kérdést az eladó az egyik menő pékséglánc pultja mögött állva.
Gondolhattam volna előre, hogy baj lesz ebből...Miért nem bírtam egy zsömlét kérni?! :/
"Igen, az." - bólogattam helyeselve. Azóta nem bírok mosolygás nélkül ciabattát enni :)

A focaccia hangzásra egybecseng a ciabattával, de a két pékáru nem összekeverendő. Mivel gyanítom, hogy egyszerűbben tudjuk kicsi szánkkal megformálni a focaccia szót, ezért kezdjük ezzel a sütögetést is :)

Múlt télen kivettem a könyvtárból egy szakácskönyvet telistele olasz receptekkel. Az édességek (baci di dama, amaretti) szemezgetése után tértem át a kenyér szekcióra, és gondoltam kipróbálom már a focacciát is, hiszen annyiszor hallottam róla, de igazából lövésem nem volt, miről is van szó valójában.

A focaccia nem más, mint egy lapos kenyér, ami fűszerekkel és miegyébbel van megszórva. Gyakorlatilag olyan, mint a pizza, a kettő közötti különbség az, hogy ebben több az élesztő, hiszen szeretnénk, hogy pufi - de azért még laposkás - formája legyen, míg a pizzánál egy teljesen lapos és ropogós tészta a cél. Olívaolajas kenyérnek is nevezik, mindjárt láthatjátok, hogy nem sajnáljuk tőle a nedvességet :)

Ha különleges kenyérre vágyom, sokszor készítek focacciát, hiszen amellett, hogy nagyon egyszerű a tésztája, kedvemre és persze a család apraja-nagyja kedvére variálhatom a feltéteteket, így mindenki jól jár :)

A feltéteket ötletnek szánom, az arányokat mindenki variálja a maga kedvére. 

Hozzávalók 3 főre:

• 500 g fehérliszt
• 1 tk só
• 1 tk cukor
• 25 g élesztő
• kb. 2,5 dl melegvíz
• 2 ek olivaolaj a tésztába
• 5 ek olivaolaj a kenéshez

a) Hagymás feltét:

• 1 nagy fej vöröshagyma gerezdekre szedve
• 2 ek olaj
• kakukkfű

 b) Rozmaringos feltét:

• reszelt parmezán
• rozmaring ágak

c) Szárított paradicsomos-zsályás feltét:

•  reszelt parmezán
• 5 db aszalt paradicsom
• zsályalevelek

d) Megszórhatjuk szemcsés sóval, és akár natúr is megsüthetjük, nagyon finom. Bármilyen feltéttel próbálkozhatunk, amit pizzára is rátennénk (sajt, sonka, gomba stb.)

1. Az élesztőt cukros, melegvízben felfuttatjuk, majd beleöntjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, annyi vizet adagolva, hogy rugalmas tésztát kapjunk, ami nem ragad. 

3. Langyos helyen, lefedve duplájára kelesztjük (kb. 40 perc).

4. Kiolajozunk egy 25 x 35 cm-es tepsit.

5. A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre borítjuk, párat gyúrunk rajta, majd kinyújtjuk és beleigazgatjuk a tepsibe.Letakarjuk és langyos helyen még 20 percig kelesztjük.

6. Közben elkészítjük a hagymás feltétet. Kis edényben olajat melegítünk, és közel közepes lángon kicsit megpirítjuk a vöröshagymát kb. 7-8 perc alatt. Középidőben hozzáadjuk a kakukkfüvet is.

7. A sütőt 200 fokra kapcsoljuk (alul-felül sütés esetén 150 fokra és helyezzük a középső rács alá a tepsit majd). 

8. A megkelt tésztába ujjbegyünkkel kis lyukakat fúrunk:

9. Megkenjük olajjal, megszórjuk a kívánt feltétekkel és 200 fokos sütőben 25 perc alatt aranybarnára sütjük.