Szezámos-mogyoróvajas golyók

Jó pár évnek el kellett telnie, míg hajlandó voltam egy csokoládés édesség helyett bármi mást készíteni. Ha jól emlékszem a tiramisú volt az első, aminek helyet szorítottam a listámon. Jó, tudom, kakaóporral van megszórva, úgyhogy nem az igazi…Na de aztán jött az aranygaluska meg az almás pite hmmm. A túrós epertorta! Jajj, azt nagyon szeretem! Szóval szép lassan rájöttem, hogy nem vagyok reménytelen, csoki nélkül is szép az élet (vele meg még szebb :), bocs javíthatatlan csokimánia). 

A másik dolog, amiben Kristina (aka. RAW) inspirált, hogy kicsit utánanézzek az ún. nyers édességeknek. Nagyon barátságos kis vidékre tévedtem, a hozzávalók között sok-sok magocskával, aszalt gyümölccsel, mézzel és persze kakaóporral (helló!) is találkoztam. Tele van velük a kamra, úgyhogy most már semmi sem tarthat vissza, indul a kísérleti szezon!

A választásom ezekre a mogyoróvajas golyókra esett – ne kérdezzétek, hogy miért, még csak nem is kakaós…Aztán mikor elfogyasztottam az első golyót, akkor jöttem rá, mi is volt az. Egy rég elfeledett ízvilág, amit utoljára gyerekkoromban tapasztaltam. Hangosan felkiáltottam: „Hiszen ez olyan, mint a Dunakavics!” Az édes méz és a földimogyoró találkozása, valamint a szezámmag roszogása a fogak alatt egy az egyben gyerekkorom egyik kedvenc édességét juttatja eszembe.

A recept innen, akit érdekelnek a nyers dolgok, és szereti a hasát, annak kötelező, hogy Stephanie könyve ott legyen a polcán! 

Hozzávalók 50 db golyóhoz:

• 1 bögre zabpehely - 100g
• 1 bögre szezámmag (pörköletlen) - 150g
• ¾ bögre mogyoróvaj - 190g
• 1/3 bögre méz - 115g
• 1 tk vanília kivonat - elhagyható
• csipet só

1. A hozzávalókat tegyük egy tálba, dolgozzuk össze. A végeredmény egy masszív, jól formálható tészta.

2. Lecsippentünk a tésztából egy darabot és a tenyerünk között golyókat formázunk. (kb. 2 cm átmérő) Ha túl ragadós a kezünk, öblítsük le vízzel és folytassuk a formázást.

3. Hűtőben 2 hétig, fagyasztóban 2 hónapig is eláll – már ha megéri ezt a hosszú időt...