Mangós-vörösáfonyás smoothie

Ha fél évvel ez előtt valaki megállított volna az utcán és megkérdezte volna, hogy arról a szóról, hogy „mango” mi jut eszembe, kapásból rávágtam volna, hogy a spanyol ruhamárka :) Tudom, legalja…De most őszintén, a mangó nem az a kifejezetten elterjedt, mindennapi gyümölcs kis hazánkban. Erősítsetek meg! Én magam szörp formájában hörpöltem a 90-es évek legelején gyerekkoromban, aztán pedig a barackkal összepárosított-joghurtosított formáját kóstoltam egy német márka révén. Finom volt és tejszínes, gyümölcsöt nyilván csak a csomagoláson látott. 

A bolygónak ezen az oldalán azonban úton-útfélen szembe jön ez az egzotikus gyümölcs, úgyhogy mondhatni elkerülhetetlen volt, hogy megismerkedjünk egymással. Azt hiszem, ezt hívják végzetes találkozásnak. Amint megkóstoltam, tudtam, hogy elvesztem :) Ennek immáron fél éve, lelkesedésem azóta is töretlen, mindig ott figyel egy a gyümölcsös kosarunkba,  amíg meg nem érik a felhasználásra. Mert jellemzően 3-4 napot várni kell vele, mire úgy bepuhul, hogy a legelőnyösebb oldalát mutassa.

A vörös áfonya története ennél lényegesen egyszerűbb, egyszerűen megörököltem egy kis fagyasztott csomagot, amivel nem tudtam, hogy mit kezdjek. Szárított áfonya mindig van itthon, de a frissről azt olvastam, hogy nagyon savanyú, ezért nyomják tele cukorral a belőle készült ivólevet. Ebből kiindulva gondoltam, hogy összeeresztem őket a mangóval, mert utóbbi szinte émelyítően édes - ellentétek vonzzák egymást :) Ez a szabály most is működött, valami isteni lett a végeredmény, ideális nyári reggeli. A mangó íz dominál, az áfonya adja hozzá a frissességet. Induljon jól nektek is a reggel!

Hozzávalók 2 főre:

• 1 db érett mangó
• 2 marék friss/fagyasztott vörösáfonya
• 4 ek joghurt
• kb. 1 dl víz (először óvatosan adagoljuk, hogy elérjük a kellő sűrűséget)

1. A hozzávalókat késes robotgépbe tesszük és magas fokozaton összeturmixoljuk.

Müzli

VIGYZÁZAT! Veszélyes bejegyzést következik, csak bátraknak ajánlom az olvasását. Ha egyszer kipróbálod ezt a müzlit, garantáltan nem fogsz a boltba szaladgálni az „agyonEzett” változatért. És hogy ez miért veszélyes? Mert innentől kezdve a család tagjai rendszeresen követelni fogják rajtad az elkészítését, amint elfogy. És elfogy. GYORSAN! 

Amúgy egy ideje már rájöttem, hogy minél több mindent készítek el itthon saját kezűleg, annál nagyobb az esélye, hogy ki se mozduljak a konyhából. Nem is értem, miért nem költözök oda…A párom erre csak azt mondja, hogy az egész az én saram. „Miért készítesz ilyen finomakat?” – hangzott már nem egyszer a kérdés. A jóhoz könnyű hozzászokni :)

Mindenki kedve szerint variálja a hozzávalókat, ez is egy rugalmas recept. Használtam már hozzá lenmagot, quinoát, diót, mogyorót. Kíváncsian hallgatom, kinek melyik változat jön be a legjobban!

*Kiegészítés: Próbáltam már mézzel elkészíteni juharszirup helyett, illetve jött visszajelzés másoktól is ezzel kapcsolatban. Elkészíthető, de nem ugyanazt a végeredményt kapjuk. Jobban össze fog ragadni a müzli és nekem nagyon hiányzott belőle az a plusz, amit a juharszirup hozzáad. Szóval, ha lehet, ne mondjunk le róla és használjuk a sötétebb és karakteresebb C vagy D változatot.

Hozzávalók:

• 1 ½ bögre zabpehely
• ¼ bögre szezámmag
• ¼ bögre tökmag
• ½ bögre kókuszreszelék
• ½ bögre hántolatlan mandula durvára vágva
• 1/3 bögre juharszirup ha lehet minimum C kategória
• 3 ek kókuszolaj/vaj
• ½ bögre aszalt gyümölcs (mazsola, sárgabarack, szilva, áfonya stb.)

1. A sütőt 160 fokra kapcsoljuk.

2. A zabpelyhet, a szezámmagot, a tökmagot, a kókuszreszeléket és a mandulát elkeverjük és egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre öntjük.

3. Rácsorgatjuk a juharszirupot, eloszlatjuk rajta a kókuszolajat és párat keverünk rajta. Nem kell túlzásba venni, csak úgy nagyjából. 

4. Hozzávetőlegesen 25 percig sütjük, 3x átkeverjük, hogy mindenhol megpiruljon és ropogós legyen.

5. Kivesszük a sütőből és hozzákeverjük az aszalt gyümölcsöket.

6. Lezárható tárolóedénybe tesszük. 

Parmezános turbó burgó(nya)

Egy kis sült krumplit? Naná! Most rögtön egy tállal! Sült krumpli/steak burgonya/röszti nálam mindig jöhet, ha „csipegethetnékem” támad és sósra vágyom. Nem tudom, ki hogy van vele, de akármennyire szeretem a burgonyát, általában kétszer is meggondolom, hogy elkészítem-e ebédre vagy vacsorára. Hogy miért? Vagy sok vele a bíbelődés, vagy egész egyszerűen éhen halok, míg a belőle készített ételt az asztalra tudom rakni. Ezt az agonizálást szüntette be az életemben az alábbi pofon egyszerű étel. Nem kell hozzá egy liter olaj, nem kell hámozni, nem kell várni, hogy felforrjon a víz. vagy hogy bemelegedjen a sütő. Előkészülettel együtt 15 perc, ha csak snacknek szeretnénk, ha főételnek, akkor 25 perc a szintidő. Az azért nem rossz – valljuk be.

Hozzávalók 1főre-főétkezés:

• 2-3 db kisebb szem burgonya (kb. 30-40 dkg)
• 1 ek szőlőmagolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk oregánó
• parmezán ízlés szerint
• 2 szál újhagyma/apróra vágott snidling

1. Megmossuk a burgonyát, és fél cm vastagságú szeletekre karikázzuk.

2. Közepes lángon egy nagy, lapos serpenyőben (legjobb az öntöttvas, de anélkül is működik) 1 ek olajat hevítünk és szépen, egymás mellé belefektetjük a krumpli karikákat. Csak annyit tegyél bele, hogy kényelmesen elférjenek. Attól függően, hogy mennyire vagy éhes, vagy hány főre készítesz, egy, kettő, akár három kör sütést is csinálhatsz. A fenti mennyiség nekem általában 2 serpenyőnyi krumplit jelent. Ha csak nassolni szeretnék, egy serpenyővel szoktam sütni, ha főétkezésnek készítem el, akkor kettőt. Addig sütjük a karikákat, míg az aljuk kezd megbarnulni, és a burgonya kezd puhulni. (kb. 5perc)

3. Megfordítjuk, a másik oldalukat is megsütjük.

4. 2 perc sütés után rászórjuk az apróra vágott fokhagymát, megrázogatjuk a serpenyőt. Megszórjuk oregánóval. (A fokhagymát semmiképp ne tegyük hozzá túl korán, mert megég és megkeseredik.)

5. Ekkor villával ellenőrizheted, hogy elég puha-e már a krumplid. Ha igen, reszelj egy kis parmezán sajtot, és oszlasd el egyenletesen a karikákon. Várd meg, amíg a sajt kicsit megolvad és megpirul, húzd le a serpenyőt a tűzről és tedd ki egy tálra. Ha nagyon éhes vagy, süss még egy adagot.

6. Tálalás előtt szórd meg apróra vágott újhagymával/snidlinggel.  

Recept innen.

Bonne Santé smoothie

Hölgyeim és Uraim!

Az aktuális nyári smoothie-őrületem egy különlegessége következik. Neve szimplán annyit tesz „Egészséges”. Máris szimpi, igaz? És ha azt ígérem, hogy még finom is? ;) Tutira megkóstolod!

Az avokádó felhasználási területein folyamatosan dolgozom, nagyon szeretném belepasszírozni az étrendünkbe, nem minden áron, de azért kihasználnám előnyös oldalait – ha ő is úgy akarja :)

Volt már egy-kettő izzadságszagú próbálkozásom, amik a következő kísérletezés időpontját 2-3 hónappal, netán 1 évvel is kitolták…Igen, főleg régebben, könnyen letörhető voltam, de egy ideje már nem hagyom magam! Szóval volt egy guacamolés, egy spenótos mártogatós és az a bizonyos csokis avokádókrém próbálkozásom. Nem írnék jelzőket…A tisztesség kedvéért azért megjegyzem, hogy azóta kóstoltam, és meg is kaparintottam egy tisztességes guacamole receptet, úgyhogy visszajött az avokádóba vetett bizalmam. 

A grapefruit már régi ismerős, úgyhogy vele nem is foglalkoznék.

Hanem a csillagánizs! Azt hiszem ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amiket vagy nagyon szeretünk, vagy ki nem állhatjuk. Nos, nekem az ánizs az utóbbi kategóriába tartozott. (Merem használni a múlt időt, mert ezzel a recepttel valami megváltozott köztünk :)) A magyarázat egyszerű: kis koromban torokfájásra vagy megfázásra kellett innom egy rózsaszínű kanalas orvosságot, ami ánizzsal volt ízesítve. „Finom, édes!” – hangzott a bíztatás…Miiii??? Ki nem állhattam! Képes voltam 1 órát ott ülni az asztalnál, ahelyett, hogy gyorsan bevettem volna. 

Aztán jött az Ouzo kóstolása 16 évesen. Na, ott megint visszaköszöntek a régi emlékek, ki van csukva, hogy megigyam, még a „Húzd le, gyorsan beállsz tőle!” – bíztatások ellenére sem.

Pár hónapja kikötött nálam egy kis zacsi madárlátta csillagánizs. Olyan kis mutatósak, tetszik a formájuk…megint az a fránya külcsín, nem a belbecs, ejnye! És akkor beadtam a derekam, így született meg ez a smoothie.

Á votre santé! - Egészségetekre! 

Hozzvalók 1 kiadós adaghoz:

• 1 nagy grapefruit
• fél lime/citrom leve
• 1 érett avokádó
• 1 ek méz
• egy csillagánizs 1 db csillagszára

1. A grapefruit és a lime/citrom levét kicsavarjuk, az avokádót megszabadítjuk a magjától és a héjától.

2. A csillagánizst mozsárban porrá zúzzuk.

3. Késes robotgépbe tesszük az összes hozzávalót és krémes állagúra dolgozzuk. 

Nyers kókuszgolyó

Egy újabb nyers/raw desszertgolyó – hiába most ebbe másztam bele nyakig, úgyhogy várhatóak még hasonló posztok. Ahogy a szezámos-földimogyorós változat, ez is pofon egyszerű, viszont annál finomabb. Vitathatatlan előnye, hogy megkímélhetjük magunkat a sütögetéstől a nyári kánikulában és még a zselatinhoz sem kell hozzá nyúlni :) 

Kókuszolajat nemrég vadásztam, az ilyen jellegű édességekhez egyszerűen tökéletes, már látom, hogy jó barátok leszünk. A semleges ízű változatot használom, hogy tutira passzoljon mindenhez.

Természetesen nem bírtam ki és benyomtam kapásból 3 darabot, és csak ez után tudtam rávenni magamat, hogy a maradékot a hűtőbe rakjam. Aztán el is mentem bevásárolni, hogy esélyem se legyen rájuk menni az elkövetkezendő órákban :)

Hozzávalók 24 db-hoz:

• 1 bögre kókuszreszelék
• ½ bögre holland kakaópor
• 3 ek méz
• ¼ bögre kókuszolaj 

1. Az összes hozzávalót összedolgozzuk kanállal úgy, hogy formázható masszát kapjunk. Ha túl morzsalékos, tegyünk hozzá még egy kis mézet/kókuszolajat. 

2. Lecsippentünk egy darabot a masszából és tenyerünk segítségével golyócskákat formázunk belőle. Ha túlságosan is ragadna a kezünk, kicsit vizezzük be, utána tovább dolgozhatunk.

3. Rakjuk 2-3 órára a hűtőbe, és utána fogyasszuk.

Szezámos-mogyoróvajas golyók

Jó pár évnek el kellett telnie, míg hajlandó voltam egy csokoládés édesség helyett bármi mást készíteni. Ha jól emlékszem a tiramisú volt az első, aminek helyet szorítottam a listámon. Jó, tudom, kakaóporral van megszórva, úgyhogy nem az igazi…Na de aztán jött az aranygaluska meg az almás pite hmmm. A túrós epertorta! Jajj, azt nagyon szeretem! Szóval szép lassan rájöttem, hogy nem vagyok reménytelen, csoki nélkül is szép az élet (vele meg még szebb :), bocs javíthatatlan csokimánia). 

A másik dolog, amiben Kristina (aka. RAW) inspirált, hogy kicsit utánanézzek az ún. nyers édességeknek. Nagyon barátságos kis vidékre tévedtem, a hozzávalók között sok-sok magocskával, aszalt gyümölccsel, mézzel és persze kakaóporral (helló!) is találkoztam. Tele van velük a kamra, úgyhogy most már semmi sem tarthat vissza, indul a kísérleti szezon!

A választásom ezekre a mogyoróvajas golyókra esett – ne kérdezzétek, hogy miért, még csak nem is kakaós…Aztán mikor elfogyasztottam az első golyót, akkor jöttem rá, mi is volt az. Egy rég elfeledett ízvilág, amit utoljára gyerekkoromban tapasztaltam. Hangosan felkiáltottam: „Hiszen ez olyan, mint a Dunakavics!” Az édes méz és a földimogyoró találkozása, valamint a szezámmag roszogása a fogak alatt egy az egyben gyerekkorom egyik kedvenc édességét juttatja eszembe.

A recept innen, akit érdekelnek a nyers dolgok, és szereti a hasát, annak kötelező, hogy Stephanie könyve ott legyen a polcán! 

Hozzávalók 50 db golyóhoz:

• 1 bögre zabpehely - 100g
• 1 bögre szezámmag (pörköletlen) - 150g
• ¾ bögre mogyoróvaj - 190g
• 1/3 bögre méz - 115g
• 1 tk vanília kivonat - elhagyható
• csipet só

1. A hozzávalókat tegyük egy tálba, dolgozzuk össze. A végeredmény egy masszív, jól formálható tészta.

2. Lecsippentünk a tésztából egy darabot és a tenyerünk között golyókat formázunk. (kb. 2 cm átmérő) Ha túl ragadós a kezünk, öblítsük le vízzel és folytassuk a formázást.

3. Hűtőben 2 hétig, fagyasztóban 2 hónapig is eláll – már ha megéri ezt a hosszú időt...