photo Homelu_zpsc90f1c1a.png  photo Recepteklu_zpsa856d018.png  photo Roacutelamlu_zps36b6b767.png  photo Kapcsolatlu_zps6f43deca.png  photo Inspiraacutecioacutelu_zpseff107c0.png

2013. augusztus 26., hétfő

Piedone pizza

Amikor az imént elkezdtem gépelni a mai bejegyzésem nyitógondolatát, gyorsan megtorpantam, és mosolyra húzodott a szám. "10 évvel ezelőtt blablabla..." 

Még nem vagyok 30, de komolyan mondom, annyit nosztalgiázom, hogy azt egy 70 éves öregasszony is megirigyelné!

Mert igenis 10 éve történt, hogy számomra megszűnt a Pizza Hut egyeduralma. Most raktam össze magamban, hogy akkoriban nyitott meg az első olyan pizzéria nálunk, ahol csúcsszuper kövön sütött pizzát készítettek, olyan igazi vékony tésztásat. Említettem, hogy potom pénzért? Szóval bármennyire is voltam oda a PH zöldimádó pizzájáért, gyakoribb vendég lettem a konkurenciánál. Olyannyira rosszul érintette őket ez a húzásom, hogy pár év múlva le is húzták a rolót a városban. Ennyit számít egy fogyasztói döntés :)

Ebben a bizonyos külvárosi pizzériában akkoriban gyakori vendégek voltunk Anyummal, mikor a fősuliról hazaérve leszedte a vonatról az elcsigázott "kicsi" lányát és elkocsikáztunk, hogy egy igazi kövön sütött pizza mellett régi barátnők módjára kibeszéljük a hét eseményeit. Imádtam ezeket a péntek estéket!

Elég kocka vagyok, ha egy új helyen kikísérleteztem, hogy mit kell rendelni, onnantól kezdve már nehezen mozdulok el más irányba. Bevált csapaton ne változtass, nem igaz? Így rendszeresen a tonhal-piedone kombót rendeltük, a halas felét én ettem, a piedonét meg ő. Közben meg jókat beszélgettünk. 

A kellemes esték emlékét felidézve teszem közzé az alábbi receptet, természetesen Neked ajánlva Édesanyám!



Hozzávalók 2 db 32 cm-es pizzához:

Tésztához:
  • 400 g liszt
  • 1 mk só
  • 15 g élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz
  • 1 ek szőlőmagolaj

Szószhoz:
  • 1 ek szőlőmagolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz (500 ml) paradicsompüré
  • 2 mk zöld pesto

Feltéthez:
  • 25 dkg mozzarella
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • kb. 30 karika kolbász (helyettesíthető/kiegészíthető pár kocka szalonnával) 
  • fél kozerv vörösbab lecsöpögtetve
  • oregánó

1. Az élesztőt cukros meleg vízben felfuttatjuk. Belekeverjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk kb. 40 perc alatt.

3. Elkészítjük a paradicsomszószt: kis edényben olajat melegítünk, megfuttatjuk rajta a fokhagymát 1 perc alatt, beleöntjük a paradicsompürét, belekeverjük a pestót és 10 percig fedő alatt rotyogtatjuk. 

4. A megkelt tésztát két felé osztjuk, és olajozott munkafelületen kinyújtjuk. 

5. Beleigazgatjuk a kiolajozott formába, megkenjük a szósszal, megszórjuk reszelt sajttal, rátesszük a kolbászkarikákat, a babot, a szeletekre vágott vöröshagymát és megszórjuk oregánóval.

6. 230 fokos sütőbe tesszük (alsó harmad) és addig sütjük, amíg a sajt megpirul (közel 10 perc). 


Murgh Makhani – Indiai vajas csirke


Manapság menő az indiai kaja. Ki merem jelenteni, hogy ez az új McDonald’s. Errefelé egymást érik az indiai sütödék, van, hogy egyik-másik előtt péntek-szombat este kígyózó sor áll. Biztosan finomat főznek!

Azért mondom, hogy biztosan, mert még nem kóstoltam. Viszont már jó ideje izgatja a fantáziámat, úgyhogy mikor a kezembe került egy naptárból az alábbi recept, nem voltam rest lefordítani a tartalmát. Egyszerűnek, gyorsnak és ígéretesnek tűnt, felkerült a kipróbálandók listájára. Ez nálam azt jelenti, a receptes füzetem alatt levő kupac mélyére került, ahol hosszú-hosszú hónapokra feledésbe merül. Szomorú, de így van.

Aztán egyik nap úgy keltem fel, hogy „Ma már pedig ezt fogok főzni!” Veletek is van ilyen? Felkelsz és tudod, hogy ma azt KELL elkészítened! Mert különben nem tudom mi lesz. (Valószínűleg semmi, de ott van az a sürgető ösztön. Durva.)

Mikor megkóstoltam, sokadszor tettem fel magamnak a következő kérdést: „Miért is vártam ennyi időt a kipróbálással?” Fogadkozások, hogy ilyen csúnyán többet semmit nem süllyesztek el a kupac mélyére. Tálalok, kis családom elégedetten hümmög és érdeklődik a recept után. Aztán megállapítjuk, hogyha ilyen az indiai konyha, akkor szeretjük :) 




Hozzávalók 4 főre:

  • 2 ek vaj
  • 5-600 g csirkemell
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek reszelt gyömbér
  • ½ tk fahéj
  • ½ tk kurkuma
  • ¼ tk kardamom
  • ½ bögre paradicsompüré (Mutti)
  • ½ bögre joghurt
  • só
  • bors
  • ¼ bögre koriander/petrezselyem*

1. Serpenyőben 2 ek vajat olvasztunk, és közepes lángon lepirítjuk a kockára vágott csirkemellet, kb. 4-5 perc alatt.


2. Hozzáadjuk először a felaprított vöröshagymát, majd a reszelt gyömbért, a fokhagymát és a fűszereket. 2 percig sütjük.


3. Beleöntjük a paradicsomszószt és fedő alatt 10-15 percig főzzük.


4. Végül hozzáadjuk a joghurtot és még 3-4 percig főzzük.


5. A legvégén belekeverjük az apróra vágott koriandert/petrezselymet.



* Petrezselymet használtam, mert ad1 – Egy tonna nő belőle a tetőkertben, ad2 – A ház urát már a koriander szagával ki tudnám üldözni a világból, de természetesen ettől még autentikusabb az étel, úgyhogy aki bírja, hajrá!

2013. augusztus 25., vasárnap

Energiabomba

Ennek a bejegyzésnek már másodszor veselkedek neki, mert valahogy nem akarnak jönni a magvas gondolatok! Bámulom a fehér felületen villogó kurzort, és semmi...vagy ha lehet, még annál is kevesebb. Alkotói válság? Az nem lehet!

"Állj fel és fuss egy kört!" - szokta mondani Anyukám...Igenám, csak hogy már egyszer felálltam úgy 1 héttel ezelőtt. Aztán alig akaródzott visszajönni :) Szóval most tutira maradok. 

Megint villog a kurzor...

Spirulina golyók. Erre a névre hallgatnak ezek a golyócskák, de hogyha ténylegesen ezt a címet adtam volna a posztnak, nem hiszem, hogy sokakat érdekelne. Mert hogy mi is az a spirulina? Valami egészséges? Valami zöld, igaz? És akkor mit keresne egy desszertgolyóban? Logikai bukfenc!!! 

Pedig nem csalás, nem ámítás hölgyeim és uraim, a zöld színű port igenis bele lehet rejteni jópár receptbe, főleg azokba, amik kakaóport is tartalmaznak, és így a végeredmény nem egy sötétzöld szörnycsimbók, hanem egy gusztusos kis kakaós finomság lesz.

Nem hiszed el? Vess csak egy pillantást a képre alant! 



Hoppácska! Megennéd, mi? :)

Kis türelmet, és már jön is recept, de előtte a kötelező napi okosság! Mert nem elégszem meg azzal, hogy letunkolod az emésztőcsatornádon a táplálékot, nem-nem! Szeretném, hogy tudd, miért pont ezt kéne fogyasztanod :)

Tehát. Adott nekünk két szuper összetevő, ejtsünk róluk pár szót röviden. (Csak hogy ne menjen el az életkedved...)

Emeljünk kalapunkat, és mélyen hajonljunk meg első delikvensünk előtt, akinek személyében A Magok Királyát tisztelhetjük! Bizony ám! A szezámmag az egyik legtutibb kalcium forrás, úgyhogy felejtsük el azt a mantrát, hogy fogyasszunk sok tejet és tejterméket, mert attól lesznek erősek a csontjaink. A tejben van kalcium, ez így igaz, de már megint az arányokkal van a gond. A kalcium mellett rengeteg fehérje is van benne, ami savasít, és ezt a szervezetnek semlegesítenie kell, ezért pont kalcimot/foszfort/magnéziumot stb. von el más területekről.

Erre mondják azt, hogy adtál a sz**nak egy pofont :) 

Szóval ha kalcium kell, egyél sok szezámmagot lehetőleg őrölt formában!

A spirulina algát én elsősorban energetizáló hatása miatt szereztem be, de amellett, hogy növeli a szervezet energiaszintjét lúgosít, sok antioxidánst, béta-karotint, D- és K-vitamint tartalmaz. Ezzel nálam ki is váltotta a helyét a konyhapolcon. 

Ígéretemet megtartva, jöjjön a recept :)

Hozzávalók 24 db golyóhoz:
  • 1 bögre szezámmag őrölve (nyersen, nem pirítva)
  • 1/3 bögre kakaópor
  • 1/3 bögre méz
  • 2 ek kókuszolaj
  • 1/2 tk fahéj
  • kb. 3500 mg spirulina (így közel 150g került 1 db golyóba, gyerekek is fogyaszthatják nyugodtan)


1. A szezámmagot megőröljük, ha a spirulina tabletta állagú, mozsárban porrá zúzzuk. 

2. Elkeverjük a száraz összetevőket, majd hozzáadjuk a mézet és a kókuszolajat. Jól formázható masszát kell, hogy kapjunk. (Ha nem áll össze, tegyünk hozzá még egy kis olajat/mézet.)

3. Leccsippentünk a masszából egy teáskanálnyi darabot és tenyerünk között golyókat formázunk. Ha túlságosan ragad a kezünk, vizezzük be egy kicsit, és folytassuk a formázást. 

4. Pár órára hűtőbe rakjuk, és lezárható dobozban ott tároljuk.

2013. augusztus 11., vasárnap

Pakisztáni curry vöröslencsével

Emlékszem, mikor gyerekkoromban bejött az első Uncle Ben's reklám a tévében, kocsányon lógtak a szemeim a gőzölgő-pergő rizsszemekre ráömlő illatos szósz látványától. Igen, illatos, mert annyira hatásos volt a promóció, hogy szinte körbelengte a lakást a fűszeres-keleties illatfelhő. Pedig akkoriban még azt sem tudtam, milyen az a kínai/indiai konyha, hiszen vérbeli magyaros koszton nevelkedtem. Nah ennyire ügyes volt a cég marketingese, elhitette velem 8 évesen, hogy én azt meg akarom enni. 

Természetesen alig vártam, hogy egyszer végre Édesanyám a vasárnapi húsleves-rántotthús kombó helyett a tv-ben látott exotikus finomságot rakja az asztalra, úgyhogy nagy lázba jöttem, mikor beszerzésre került 3 féle szósz: szecsuáni, indiai és édes-savanyú. Alig vártam, hogy végigkóstoljam az összeset, aggódtam, hogy elég lesz-e egyáltalán. Elég volt...A szecsuáni kapásból végigmarta a torkomat. Köszi Anyu, nem :) Az indiainak valami förtelmes íze volt bizonyos fűszertől, amiről utólag megtudtam, hogy curry por névre hallgat. Onnantól kezdve szigorúan kerültem ezt a sárga színű és szúrós szagú fűszert. Az édes-savanyú évente 2x elment, szóval nem belőlünk élt meg a cég az tuti.

Így borzasztóan könnyen leegyszerűsítettem a képletet magamnak: 
indiai kaja = curry por = köszi, nem eszem indiait

És ez így ment másfél évtizedig. Sztereotípiák...ahhh, olyan nehéz megszabadulni tőlük!

Mára már szerencsére tudom, hogy az indiai konyha nem merül ki a curry porban, sőt ez a nyugati világ terméke. Maga a curry egy egytál étel, amiben bizonyos fűszerek kombinációja találkozik hússal/hallal/zöldséggel, és amit indiai kenyérrel vagy rizzsel szokás fogyasztani.

Egyik barátnőm révén nemrégiben összeismerkedtem egy pakisztáni hölggyel, akitől volt szerencsém az alábbi receptet kisebb módosításokkal ellesni. Ő váltig állította, hogy a fűszerek ezen kombinációja nagyon jót tesz az egészségnek. Én ennyire nem értek hozzá, de azt bizton állíthatom, hogy hatásos ellenszere az éhségnek és bármilyen étrendbe belefér :)



Az édesburgonyát és a petrezselymet én variáltam hozzá, akár el is hagyható, vagy helyettesíthető sütőtökkel illetve korianderrel. 

Hozzávalók 4 főre:
  • fél fej vöröshagyma/8 szál zöldhagyma
  • 1 ek friss reszelt gyömbér
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 szál répa
  • 1 közepes édesburgonya 1 x 1 cm-es kockákra vágva
  • 1 bögre paradicsompüré (Mutti)
  • 3/4 bögre vöröslencse (150 g)
  • kb. 4 bögre víz
  • 1 mk római kömény
  • 1 mk kurkuma
  • só, chili, kardamom ízlés szerint
  • friss petrezselyem
  • köretnek 1,5 bögre basmati rizs

1. Kevés olajat öntük a serpenyőbe, rádobjuk a felaprított vöröshagymát. 5 percig közepes lángon futtatjuk.

2. Hozzáadjuk a gyömbért, a fokhagymát, a fűszereket (a kurkuma kivételével), a felaprított répát, és az édesburgonyát, majd 2 percig sütjük.

3. Beleöntjük a paradicsompürét, a vöröslencsét és felöntjük vízzel. Fedő alatt addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, és a curry besűrűsödik. Kb. fél óra. A főzési idő vége felé beletesszük a kurkumát is.

4. Lehúzzuk a tűzről és 5 perc után belekeverjük a felaprított petrezselymet. 

Tökmagos szendvicskrém

2001. ősz

Apu: Gyere, induljunk, kezdődik a meccs!
Én: Oké, oké, mindjárt megyek. Biztos, hogy kimegyünk? Elkezdett esni az eső :/
Apu: Sebaj, hozd az esőkabátokat, meg az esernyőt, max megtanítalak tökmagot pucolni!

És így is lett. A focimeccsen aznap 2 gól született, és én mind a kettőről lemaradtam, mert annyira elmerültem a pucolásban. Szép :)

Szóval Cucurbita Pepo. Nem tudok latinul, de ez a név annyira vicces, hogy gondoltam megjegyzem! Meg már csak az illendőség okán is, hiszen akad egy a tetőkertünkben, és most virágzik, gyönyörű :)


Csupán egy fél marék tökmag elfogyasztásával nagy lépést teszünk annak érdekében, hogy fedezzük az aznapi magnézium-, vas-, cink-, kálium- és foszfor-szükségletünk jelentős részét. Sok erő rejtőzik ebben az aprócska magban, bizony!

Férfiak számára fogyasztása pedig különösen ajánlott, hiszen védi őket a prosztatabetegségekkel szemben, sőt, még a szexuális vágyat is növeli. Lehetne esetleg kötelezővé tenni a fogyasztását? :) 

És akkor most jön a döntő érv: a zöld magocskákból készült szendvicskrém nem csak egészséges, de finom is! A fokhagyma-kömény-majoranna trió szerintem sokunk számára ismerős kombó, úgyhogy nem fogja hideg zuhanyként érni az ízlelőbimbókat. 

Ezt az adagot Édesanyám kenyerével és saját termelésű paradicsommal, paprikával és uborkával lapátoltuk be a minap. Igazi jó, nyári reggeli!



Hozzávalók kb. 1 bögréhez:

  • 1 bögre tökmag 
  • 1/2 bögre zabkorpa
  • 1 bögre víz
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 tk majoranna
  • 1 mk őrölt kömény
  • 1 csapott mk só
  • 1 mk pirospaprika
  • kevés chili
  • fél dl szőlőmagolaj (vagy más semleges ízű olaj)

1. A tökmagot és a zabkorpát ledarlájuk, egy tálba öntjük és elkeverjük. 

2. Fél bögre vizet felmelegítünk, és mikor már forró, beledobjuk a majorannát, a köményt, a sót és a felaprított fokhagymát. Lehúzzuk a tűzről és 3 percig állni hagyjuk.

3. A vizet ráöntjük a tökmagra, adunk hozzá olajat és még annyi vizet (kb. fél bögre), hogy a kenhetőnél kicsit lazább krémet kapjunk. Ez azért szükséges, mert a zabkorpa még dagadni fog, és ha nem adunk hozzá elég folyadékot, akkor nagyon száraz lesz a krém. 

4. Fűszerezzük még, ha szükséges.

2013. augusztus 9., péntek

Umbriai lencsés gnocchi

Érettségi utáni nyáron a legeslegjobb barátnőmmel vágtunk neki az Olasz Csizmának, vonattal. Most komolyan, van ennél jobb dolog? Még most sem értem, hogy mertek elengedni minket a szüleink, nagyon meggyőzőek lehettünk :) 

Megnéztük Velencét, Rómát és Firenzét, ittunk chiantit, ettünk lasagnét, gelátót, fürödtünk a tengerben, hólyagosra égtünk a napon, random külföldiekkel flörtöltünk, szívtuk magunkba a történelmet és közben hallgattuk az olaszok gyönyörű nyelvét. 

Az ország iránti rajongásunk hazatérésünk után csak fokozódott, olyannyira, hogy a főiskolán felvettem az olaszt. 2 kurzust vittem végig, mert érdeklődés hiányában megszűnt...csodás. Én meg majdnem a Dunának mentem...

Elszántságom azonban oly' nagy volt, hogy kitaláltam, majd megtanulok egyedül, puszta önszorgalomból! Hahh, mert pont az a típus vagyok! Szóval bevonultam a könyvesboltba és behajítottam a kosárba 2 könyvet. Aztán kifelé indultam. De valamilyen csoda folytán kikötöttem a szakácskönyveknél. Ismeretlen terep volt ez számomra, bizonytalanul nézelődtem a sorok között. Aztán megakadt a szemem Stahl Judit Gyors olaszos tészták című könyvén. Ez volt az első, és azóta is egyetlen szakácskönyvem :) A mai recept, bár nem 100 százalékos az egyezés, innen van.

Jah és olaszul még mindig nem tanultam meg :) 




Hozzávalók 3 főre:
  • fél bögre lencse (125 ml)
  • 1 nagy szál sárgarépa
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 500 ml paradicsompüré
  • 1 cs gnocchi (500 g)
  • 2 ek szőlőmagolaj
  • 3 babérlevél
  • 1 kk morzsolt oregánó
  • 2 kk zöld pesto
  • pici kakukkfű
  • pici rozmaring
  • só
  • bors
  • reszelt parmezán


1. A répát hosszában kettévágjuk, ezt megismételjük, és kb. fél cm vékonyra szeleteljük.

2. A lencsét feltesszük főni a sárgarépával és annyi vízzel, ami ellepi, majd hozzádobjuk a babérlevelet, sózzuk-borsozzuk. Addig főzzük fedő alatt, amíg megpuhul (max. 35-40 perc).

3. A felaprított vöröshagymát és a fokhagymát serpenyőben olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a paradicsomszószt.

4. Beletesszük a pestot, az oregánót, a kakukkfüvet és elkeverjük. (Sót azért nem, mert a paradicsomszósz eleve sós.)

5. Leszűrjük a sárgarépás lencsét, és a babérlevelek kivételével a rotyogó paradicsomszószhoz keverjük.

6. Kb. 20-25 percig főzzük alacsony lángon, fedő alatt.

7. Egy lábasban felteszünk enyhén sós vizet főni. Amikor forr, belerakjuk a gnocchit, amiket addig főzünk, amíg feljönnek a víz felszínére. Ezután lezárjuk, és leöntjük róla a vizet.

8. A gnocchit a szószhoz keverjük és azonnal tálaljuk.

9. Reszelt parmezánnal tesszük még ízletesebbé.

2013. augusztus 8., csütörtök

Mangós chia puding

A mangóról már korábban áradoztam az egyik smoothie kapcsán, úgyhogy tudható, hogy a gyümölcs nagy rajongója vagyok. Igyekszem annyiszor betuszkolni a reggeleimbe, ahányszor az még egészségesnek mondható, úgyhogy heti 2x biztosan :) Annyi pozitív energia rejlik ebben a gyümölcsben, hogyha savanyú fejjel is keltem fel, biztosan pár fokot javított a hangulatomon. Nagyra értékelem, tényleg!

Chia magról annyi okosságot, meg jóságot olvastam, hogy már egy ideje fix, bérelt helye van a konyhaszekrényemben. Mivel ezt is tipikusan reggeli adaléknak használom jellemzően müzlibe vagy smoothieba, ha azt szeretném, hogy energikusan induljon a napom, ezért úgy gondoltam, hogy bomba párost alkotnának ők ketten a mangóval. 



A mangó hámozásáról itt találsz videót. Akkor bontsd meg a mangót, ha már egy kicsit puha, mert akkor lesz igazán zamatos és édes. Ha a boltban csak olyat találsz, ami még kemény, sebaj, vidd haza, hagyd a konyhapulton 3 napig (azért naponta ellenőrzid az állagát), és körülbelül jó is lesz.

Hozzávalók 1 főre:

  • 1 db érett mangó
  • 2 ek chia mag


1. A mangót késes robotgépben péppé dolgozzuk.

2. Belekeverjük a chia magot, alacsony fokozaton járatjuk még 1 percig. 

3. Tálba kanalazzuk és várunk 10 percet, hogy a magok megdagadjanak, közben időnként megkeverjük. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...