photo Homelu_zpsc90f1c1a.png  photo Recepteklu_zpsa856d018.png  photo Roacutelamlu_zps36b6b767.png  photo Kapcsolatlu_zps6f43deca.png  photo Inspiraacutecioacutelu_zpseff107c0.png
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsos főétel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húsos főétel. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 11., szerda

Spaghetti carbonara - Póker csak egyféle van

Mikor süldőlány koromban beültünk kártyázni egy új csapatba, illedelmesen megkérdeztük, hogy milyen szabályok szerint folyik a játék. Erre az egyik fazon teljesen elhűlt fejjel közölte, hogy "Póker csak egyféle van!" Aztán percekkel később kiderült, hogy ez ilyen, ez olyan, az a játékos pedig amolyan módon ismeri a játékot, úgyhogy azóta ez a mondat szállóigévé vált a famíliában. Tanulság? Mindig tisztázzuk az alapszabályokat - és ez nem feltétlenül csak a kártyázásra vonatkozik :)

Így van ez a mai bejegyzésem főszereplőjével is, a százféleképpen átformált és sokszor lebutított spaghetti carbonárával is. Szénégető spagetti kérem, csak egyféle van! 

Most gondolom várod az eredeti receptet...Háhh! Az most itt nem lesz :) Mert hogy engem jelen esetben nem az eredeti érdekel, ahhoz volt szerencsém a szlovén tengerparton. Ha csak ott ettem volna, nem pötyögném szorgosan jelenlegi bejegyzésemet...A carbonara-készítési kedvemet az egyik Liszt Ferenc téri olasz étterem hozta meg, ahol ki mertem rendelni az "igazit". Mármint a számomra igazit. Meg talán a magyar bendőhöz közelebb állót. Ebben a verzióban sok a fokhagyma, nem látott nyers tojást, és a tejszín sem csak mutatóban van rajta.

Nekünk itthon ez a carbonara, de ki-ki nyugodtan keresztelje át Pistikére vagy Dzsesszikára, az eredmény ugyanaz lesz: egy finom, laktató ebéd :) 





Hozzávalók 4 főre:
  • 1 csomag spaghetti 
  • 150 g szalonna-sonka vegyesen (én felsált szoktam használni)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 tojás
  • 1,5-2 dl tejszín
  • szerecsendió
  • 40 g parmezán + a tetejére
  • só, bors
  • kevés olaj


1. Feltesszük a tésztának a vizet főni egy nagyobb lábasban, sót és kevés olajat teszünk bele.

2. A szalonnát és a sonkát kockára vágjuk, a fokhagymát felaprítjuk. (felejtsük el a fokhagymanyomót, teljesen jól működik a kés)

3. Ha forr a főzővizünk, dobjuk bele a tésztát, az első pár percben kevergessük meg, majd főzzük al dentére!

4. Felmelegítünk egy kisebb edényt, beledobjuk a szalonnát, megvárjuk, amíg kicsit kisül a zsírja, és rádobjuk a sonkát is.

5. Pár perc elteltével beledobjuk a fokhagymát, 2 percig pirítjuk, majd levesszük a tűzről.

6. Egy tányérba beleütjük a tojást, ráöntjük a tejszínt, villával elkeverjük. Szerecsendiót és parmezánt reszelünk bele, majd megint elkeverjük.

7. Ha megfőtt a tésztánk, leszűrjük, majd visszaborítjuk a lábasba, amibe főztük.

8. Alacsonyabb lángra kapcsoljuk a rezsót, a tésztára tesszük a megpirított szalonnát, és nyakon öntjük a tejszínes keverékkel. Alaposan átkeverjük, pár percig hagyjuk sercegni, hogy egy kicsit süljön át a tojás, majd levesszük a lángról.

9. Tálalásnál még egy kevés parmezánt reszelünk a tetejére.


2013. augusztus 26., hétfő

Piedone pizza

Amikor az imént elkezdtem gépelni a mai bejegyzésem nyitógondolatát, gyorsan megtorpantam, és mosolyra húzodott a szám. "10 évvel ezelőtt blablabla..." 

Még nem vagyok 30, de komolyan mondom, annyit nosztalgiázom, hogy azt egy 70 éves öregasszony is megirigyelné!

Mert igenis 10 éve történt, hogy számomra megszűnt a Pizza Hut egyeduralma. Most raktam össze magamban, hogy akkoriban nyitott meg az első olyan pizzéria nálunk, ahol csúcsszuper kövön sütött pizzát készítettek, olyan igazi vékony tésztásat. Említettem, hogy potom pénzért? Szóval bármennyire is voltam oda a PH zöldimádó pizzájáért, gyakoribb vendég lettem a konkurenciánál. Olyannyira rosszul érintette őket ez a húzásom, hogy pár év múlva le is húzták a rolót a városban. Ennyit számít egy fogyasztói döntés :)

Ebben a bizonyos külvárosi pizzériában akkoriban gyakori vendégek voltunk Anyummal, mikor a fősuliról hazaérve leszedte a vonatról az elcsigázott "kicsi" lányát és elkocsikáztunk, hogy egy igazi kövön sütött pizza mellett régi barátnők módjára kibeszéljük a hét eseményeit. Imádtam ezeket a péntek estéket!

Elég kocka vagyok, ha egy új helyen kikísérleteztem, hogy mit kell rendelni, onnantól kezdve már nehezen mozdulok el más irányba. Bevált csapaton ne változtass, nem igaz? Így rendszeresen a tonhal-piedone kombót rendeltük, a halas felét én ettem, a piedonét meg ő. Közben meg jókat beszélgettünk. 

A kellemes esték emlékét felidézve teszem közzé az alábbi receptet, természetesen Neked ajánlva Édesanyám!



Hozzávalók 2 db 32 cm-es pizzához:

Tésztához:
  • 400 g liszt
  • 1 mk só
  • 15 g élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz
  • 1 ek szőlőmagolaj

Szószhoz:
  • 1 ek szőlőmagolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz (500 ml) paradicsompüré
  • 2 mk zöld pesto

Feltéthez:
  • 25 dkg mozzarella
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • kb. 30 karika kolbász (helyettesíthető/kiegészíthető pár kocka szalonnával) 
  • fél kozerv vörösbab lecsöpögtetve
  • oregánó

1. Az élesztőt cukros meleg vízben felfuttatjuk. Belekeverjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk kb. 40 perc alatt.

3. Elkészítjük a paradicsomszószt: kis edényben olajat melegítünk, megfuttatjuk rajta a fokhagymát 1 perc alatt, beleöntjük a paradicsompürét, belekeverjük a pestót és 10 percig fedő alatt rotyogtatjuk. 

4. A megkelt tésztát két felé osztjuk, és olajozott munkafelületen kinyújtjuk. 

5. Beleigazgatjuk a kiolajozott formába, megkenjük a szósszal, megszórjuk reszelt sajttal, rátesszük a kolbászkarikákat, a babot, a szeletekre vágott vöröshagymát és megszórjuk oregánóval.

6. 230 fokos sütőbe tesszük (alsó harmad) és addig sütjük, amíg a sajt megpirul (közel 10 perc). 


Murgh Makhani – Indiai vajas csirke


Manapság menő az indiai kaja. Ki merem jelenteni, hogy ez az új McDonald’s. Errefelé egymást érik az indiai sütödék, van, hogy egyik-másik előtt péntek-szombat este kígyózó sor áll. Biztosan finomat főznek!

Azért mondom, hogy biztosan, mert még nem kóstoltam. Viszont már jó ideje izgatja a fantáziámat, úgyhogy mikor a kezembe került egy naptárból az alábbi recept, nem voltam rest lefordítani a tartalmát. Egyszerűnek, gyorsnak és ígéretesnek tűnt, felkerült a kipróbálandók listájára. Ez nálam azt jelenti, a receptes füzetem alatt levő kupac mélyére került, ahol hosszú-hosszú hónapokra feledésbe merül. Szomorú, de így van.

Aztán egyik nap úgy keltem fel, hogy „Ma már pedig ezt fogok főzni!” Veletek is van ilyen? Felkelsz és tudod, hogy ma azt KELL elkészítened! Mert különben nem tudom mi lesz. (Valószínűleg semmi, de ott van az a sürgető ösztön. Durva.)

Mikor megkóstoltam, sokadszor tettem fel magamnak a következő kérdést: „Miért is vártam ennyi időt a kipróbálással?” Fogadkozások, hogy ilyen csúnyán többet semmit nem süllyesztek el a kupac mélyére. Tálalok, kis családom elégedetten hümmög és érdeklődik a recept után. Aztán megállapítjuk, hogyha ilyen az indiai konyha, akkor szeretjük :) 




Hozzávalók 4 főre:

  • 2 ek vaj
  • 5-600 g csirkemell
  • 1 fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 ek reszelt gyömbér
  • ½ tk fahéj
  • ½ tk kurkuma
  • ¼ tk kardamom
  • ½ bögre paradicsompüré (Mutti)
  • ½ bögre joghurt
  • só
  • bors
  • ¼ bögre koriander/petrezselyem*

1. Serpenyőben 2 ek vajat olvasztunk, és közepes lángon lepirítjuk a kockára vágott csirkemellet, kb. 4-5 perc alatt.


2. Hozzáadjuk először a felaprított vöröshagymát, majd a reszelt gyömbért, a fokhagymát és a fűszereket. 2 percig sütjük.


3. Beleöntjük a paradicsomszószt és fedő alatt 10-15 percig főzzük.


4. Végül hozzáadjuk a joghurtot és még 3-4 percig főzzük.


5. A legvégén belekeverjük az apróra vágott koriandert/petrezselymet.



* Petrezselymet használtam, mert ad1 – Egy tonna nő belőle a tetőkertben, ad2 – A ház urát már a koriander szagával ki tudnám üldözni a világból, de természetesen ettől még autentikusabb az étel, úgyhogy aki bírja, hajrá!

2013. augusztus 7., szerda

Pármai sonkás - rukkolás pizza

Buongiorno a tutti! 

Ma La bella Italia felé vesszük az útirányt, de ezúttal a paradicsomot kihagyjuk a buliból. Na nem azért, mert nem szeretjük, hiszen nyár van, sok a paradicsom, mikor készítsünk paradicsomos pizza alapot, ha nem most. Azt is megejtem mindenképpen, csak majd egy másik bejegyzésben, hiszen a mostani főszereplője a fokhagyma és a tejföl. Szóval vámpírkodjunk! Első randisok kerüljék :P





Pár éve, mikor még orrba-szájba fogyasztottuk a pizzát (gyors, olcsó, finom, rendelhető, nincs vele meló, lustaság fél egészség...hjajj), amit úgy érts, hogy heti 2x biztosan, történt meg az eset, hogy egyik alkalommal - történetesen december 6.-án -, a Mikulás hozta ki a pizzánkat. Nem vicc, tényleg ő volt! :) Én a szokásos tonhalasat, férjemuram pedig a kedvenc pármai sonkás-rukkolásat. Korgó gyomorral téptük le a pizzás doboz tetejét, és már a kés is a kezünkben volt, hogy nekiessünk szétkaszabolni, amikor egyszer csak a párom szájából elhangzik a kérdés: "Szerinted az ott micsoda?" Nah ez az, amit nem akarsz hallani, amikor eléd raknak egy tál ételt...A kérdés egy fekete, több centi hosszú, és kb. egy centi széles mozdulatlan tárgyra vonatkozott, ami az egyik rukkolalevélen figyelt. Ez az, amit semmiképpen nem akarsz látni, amikor nekiállnál falatozni. A történethez már csak annyit fűznék hozzá, hogy nem csak mi, emberek szeretjük a zöld leveles növényeket, bizony nagy a verseny a táplálékért folytatott harcban :)

A mostani pizzára saját termesztésű rukkola került.





Hozzávalók 2 db 32 cm-es pizzához:

Tésztához:
  • 400 g liszt
  • 1 mk só
  • 15 g élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz 
  • 1 ek szőlőmagolaj

Szószhoz:
  • 3 dl tejföl
  • 5 gerezd fokhagyma


Feltéthez:
  • 25 dkg mozzarella
  • 4 kisebb fej gomba
  • 8 szelet pármai sonka
  • rukkola

1. Az élesztőt cukros meleg vízben felfuttatjuk. Belekeverjük az olajat.

2. A hozzávalókból tésztát dagasztunk, amit langyos helyen duplájára kelesztünk kb. 40 perc alatt.

3. Elkészítjük a fokhagymás pizza alapot: A fokhagymát apróra vágjuk és elkeverjük a tejföllel. Tegyük hűtőbe, amíg a tészta kel.

4. A megkelt tésztát kétfelé osztjuk és olajozott munkafelületen kör alakúra nyújtjuk. Beleigazagatjuk a kiolajozott formába, megkenjük a fokhagymás szósszal, megszórjuk reszelt sajttal, gombával, ráfektetjük a sonka szeleteket, és belökjük a 230 fokos sütőbe (alsó harmad) úgy 10 percre, ill. amíg a sajt megpirul.

5. Kivesszük a sütőből, és 2 perc múlva megszórjuk alaposan megmosott rukkolával :)

2013. augusztus 1., csütörtök

Mascarponés-sonkás-gombás farfalle

A mai bejegyzés főszereplője kis családomban a "mint kacsa a nokedlit"-típusú kajákhoz sorolandó, azaz azon kevés ételek egyike, amit mindenki egyformán kedvel, olyannyira, hogy mindig megy a feszülés azon, kié legyen a maradék a tál alján. Tálalás után 10 perccel már hűlt helye van az egésznek. Igen, ennyire jó! 

Férjuram azért aranyos, szokott rám gondolni: mikor látja, hogy valamivel órákig sürgölődtem a konyhában megjegyzi, hogy lelkiismeret furdalása van, mert annyi energiám van benne az adott kajában, ők meg valóságos sáskahadként jönnek Csöpivel, és belapátolják az egészet egy pillanat leforgása alatt. Ilyen ez a popszakma :)

Viszont ennél a recepnél még ez sem probléma, hiszen 20 perc alatt összedobható!  



Hozzávalók 4 főre: 
  • 500 g farfalle
  • 5-6 nagy fej gomba
  • 100 g füstölt sonka (ha lehet felsál, nem vizes sonka!)
  • 200 g mascarpone
  • 1 fej lilahagyma (vöröshagyma is jó)
  • só
  • bors
  • szőlőmagolaj

1. A tésztát sós vízben cseppnyi olívaolajjal al dente megfőzzük.

2. Serpenyőben olívaolajat melegítünk, és megpároljuk rajta a felaprított hagymát, a sonkát és a gombát, borsozzuk, és óvatosan sózzuk (mert a sonka alapból sós).

3. Kb. 5 perc múlva (amikor a lé elpárolgott) hozzáadjuk a mascarponét, elkeverjük, és ha szükséges, utánafűszererünk még. Keverünk rajta párat, és kész.

4. A szószt összeforgatjuk a lecsöpögtetett tésztával, és tálaljuk.

Pikáns szardíniás spaghetti

Előfordul néha, hogy a gyorsaság a legfontosabb tényező. Ilyenkor jól jön egy olyan recept, amit csak előrántunk a szürkeállományunkból, és már 20 percen belül ott gőzölög a finom ebéd/vacsora az asztalon.

Mint mondtam, fontos a gyorsaság, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót :) 





Hozzávalók 5 főre:
  • 1 doboz spagetti tészta
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • kb. 1 doboz sör vagy 3 dl víz
  • 2 doboz chilis szardínia v. 2 doboz sima szardínia + chili (2x120 g)
  • 4 tk dijoni mustár
  • 3 tk pesto
  • olaj
  • pár csepp citromlé
  • parmezán
  • kapribogyó
  • esetleg só (vigyázat: a szardínia, a mustár és a kapribogyó eleve sós)


1. A tésztát sós vízben cseppnyi olajjal al dente megfőzzük.

2. Míg a tészta fő, elkészítjük a szószt: a felaprított vöröshagymát olajon megdinszteljük, pár perc múlva hozzáadjuk a fokhagymát is.

3. A sörből leiszunk pár kortyot, és a fennmaradó kb. 3 dl-rel felöntjük a hagymát. (Nem sörösök mindezt vízzel tegyék :) A folyadék mennyiségét ki-ki saját ízlése szerint alakítsa attól függően, hogy mennyire szeretne szószosra a végeredményt.

4. Hozzáadjuk a villával összetört szardíniát, a mustárt, a pestot és a chilit, ha sima szardínia konzervvel dolgozunk.

5. Megvárjuk amíg picit elfő a leve és kellő sűrűségű lesz (kb. 5 perc), belecsepegtetjük a citromlevet, és ha szükséges, utánafűszerezzük.

6. Reszelt parmezánnal tálaljuk, aki szereti, szórjon rá kapribogyót is.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...